HuGlass 2017!

 A Magyar Üvegművészeti Társaság idén harmadik alkalommal rendezi meg nagy csoportos kiállítását a HuGlass-t. A budapesti kiállításon minden MÜT tag kiállíthat, célunk egy a szakmát a nagyközönségnek bemutató, átfogó pillanatkép létrehozása, az autonóm képzőművészeti törekvések, az építészeti felhasználás és a design területéről egyaránt. A kiállítók névsorában a nemzetközileg is számon tartott alkotók mellett mutatkozik be a fiatal friss-diplomás generáció, minden alkotó, az elmúlt két év során készült, 2 művet állít a nagyközönség elé, így épül fel a kb. 100 alkotást bemutató tárlat.

 

 

The Hungarian Glass Arts Society (HGS) is organizing its third large group exhibition this year. Every HGS member may show works at the Budapest exhibition. Our goal is to create a comprehensive snapshot of our profession for the public, from various fields such as autonomous art, architectural use, and design. Included in the list of exhibitors, are internationally renowned artists and the young generation of fresh graduates will be introduced. All artists will display two works created within the past two years. Their work will make up the 100 artworks compiled in this comprehensive exhibition.




A XX-XXI. SZÁZADI MAGYAR ÜVEG - GONDOLAT - játék - TÉR - IDŐ - részlet

 

A XIX. század vége, XX. század eleje a szinte létrejötte óta jelentéshordozó - metaforikus-allegorikus, ideológiai, egyes kiemelkedő esetekben szimbolikus - anyagot, az üveget nyilvánvalóan szimbólumhordozóvá avatta, megteremtve ugyanakkor a további fejlődéshez, vagy inkább változáshoz szükséges technikai alapot is.

Az üveg különleges; a művész-mester személyiségére "szabott", illetve általa irányítható, szabható, manufaktúrát-gyárat igénylő volta, különleges tulajdonságai nem kevesebbet, mint az átlátszóságot, a látás, a mindent megmutatás és a mozgás lehetőségét jelentik. Az üveg mellett a víz és a kibertér hordoz hasonló lehetőségeket. Mindhárom működhet "tele-vízió" üzemmódban; az ezekbe az anyagokba zárt tárgyak láthatók maradnak, általuk újabb átlátszó közegű, immáron változhatatlan valóság jön létre.

A XX-XXI. század üvege, üvegművészete (!) az egyéni szimbólumok, szimbólumrendszerek, mitológiák világa, amely - ellentétben az eddigi stíluskorszakok viszonylag egységesen kodifikálható jelképeivel - nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető, illetve félre értelmezhető a művész útmutatása nélkül, amely a legnyilvánvalóbban a beszélő címekben (esetleg, például M.Tóth Margit munkáinál, az azokhoz kísérőként alkotott rajzokban, versekben, idézetekben) manifesztálódik.

Az üveg alapvető életszituációkat, történeteket mesél el, őstoposzokhoz kapcsolódik, jelentést hordoz; e jelentéstartalom minősége-mélysége szerint lehet "egyszerűen" jelölő-ábrázoló, illusztratív-irodalmi-történelmi, allegorikus-metaforikus, panteista-pánszimbolikus, mélypszichológiailag motivált, érzéki-szenzuális-expresszív, illetve csak jelzésszerűen ábrázoló, térben-színben-fényben élő szimbolikus. A jelentés kifejezéséhez használt eszközök: a technikákkal szoros kölcsönhatásban alakuló forma és ornamentika minősége szerint ezek az üvegtörténetek a realizmus, az absztrakció, a természeti formák és a "színpadtechnika" kategóriáin belül fejtik ki hatásukat.

A XX-XXI. század üvege - mint arra már utaltunk - alapjában a gondolatra; a különböző kultúrkörök hatásának asszimilálására, a történeti hagyományok újraértelmezésére épül, s minthogy az anyag maga a konkrét anyagiságon túllépő absztrakció, ez nem is esik különösképpen nehezére. Az eddigi megszokott anyag-használati funkció kettős helyett a koncepció-tartalom (jelentés)-kifejezés (technika) hármas iránya dominál. Ennek eredménye egy újabb paradoxon: az üvegművészek egy része a a kézművességtől (craft, kraft), mint domináns tényezőtől eltávolodik, más részük az új koncepcióhoz új technikai lehetőségeket fejleszt ki. Mindez azt is eredményezi, hogy az üveg egyesíti, de legalábbis közelíti a művészi és tudományos törekvéseket. Minthogy a kraftot ugyan általában nem helyettesítő, egyszerűen fontosabbá váló gondolat a lényeg, adott esetben a használati üveg-design, az ún. művészi üveg és az üvegszobor, illetve plasztika "elvi" műfaji határaikat átlépve kizárólag művészi kvalitásukkal hat. E gondolat, jelentés többrétegű; főként a művészi üveg, az edényplasztika és a szobor esetében szimbólum-hordozóvá válik. Kifejező eszköze a tárgytörténet során általában főként használati funkciót hordozó forma és a kezdetektől a hagyományosan jelentés hordozó ornamentika egyaránt. Ez utóbbi sok évtizedes pusztán díszítő funkció után kezdi visszanyerni jelentéshordozó szerepét, a hordozott jelentéstartalmak egységes dekódolhatóságának lehetősége nélkül.

 

Varga Vera

In.: A Magyar Üvegművészet, Alkotók, Adatok 1945-2005, Képző és Iparművészeti Lektorátus, Budapest, 2006